Hétfőn a Trend Fm-be hívtak interjúra, ahol a műsorvezetővel a pénz pszichés hatásairól beszélgettünk. Egy interjú mindig nagyon rövid ahhoz, hogy átfogó képet lehessen átadni egy-egy témát illetően. Természetesen megvan ennek is a technikája, én azonban még nem vagyok elég gyakorlott.
Korábbi cikkemben már megpendítettem a témát, emiatt is érkezett a felkérés.
Úgy gondoltam, hogy alapvetően a mostani gazdaságilag kifejezetten nehéz helyzetben a téma nemcsak aktuális, de sürgető is. Mint mentális egészséggel foglalkozó szakember engem leginkább a pénz pszichés jóllétre gyakorolt hatása érdekel. A téma egyrészt a pozitív pszichológiával foglalkozó, másrészt a közgazdaságtannal szakmai folyóiratok területén jelenik meg.
Kérdés tehát, hogy igaz-e a mondás: A pénz nem boldogít?
Szondy Máté (2007) összegezte egy cikkben nagyon részletesen az anyagi helyzet és a boldogság közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások eredményeit, melyből szeretnék pár fontos információt kiemelni.
A cikkben négy terület vizsgálatára került sor:
- Adott országon belül a tehetősebb személyek boldogabbak-e a kevésbé tehetősekhez képest?
- Nagymértékű jövedelemnövekedés (pl.: lottónyeremény) esetén növekedik-e a boldogságérzet?
- Van-e eltérés az eltérő gazdasági helyzetű országok között az ott élők boldogságát tekintve?
- Adott ország gazdasági javulása hat-e az ott élők boldogságszintjére?
Érdemes azonban a részletek előtt tisztáznunk, mit is értünk boldogság alatt.
A szubjektív jóllét kifejezés felel meg leginkább a pozitív pszichológia fogalomtárában a hétköznapok során boldogságként emlegetett állapotnak (Szondy 2004). Az élettel való elégedettség, pozitív érzelmek magas szintje és a negatív állapotok alacsony szintje képezik azt a három összetevőt, mely meghatározza a jelenséget. A pszichológiai jóllét fogalma ezzel szemben önelfogadást, autonómiát, másokkal ápolt pozitív kapcsolatot, életcélt, személyes fejlődést és a környezet uralásának képességét foglalja magába (Keyes és Ryff, 2000).A Máté által fellelt kutatásokból az a következtetés vonható le, hogy a boldogság és a pénzügyi helyzet közötti kapcsolat nem lineáris sem egyéni, sem nemzetközi szinten. A jobb anyagi helyzethez magasabb szubjektív jóllét társul. Amint azonban az anyagi helyzetünk eléri azt a szintet, hogy az alapvető szükségleteink kielégíthetőek belőle a boldogságunk és anyagi helyzetünk közötti kapcsolat minimálissá válik. Bár időlegesen egy nagyobb anyagi helyzetbeli javulás növelheti szubjektív jóllétünket, ez nem váik tartóssá, sőt egyre nagyobb összegektől várjuk boldogságunkat. A rossz anyagi helyzet azonban mind egyénileg, mind nemzetközi szinten negatívan befolyásolja a szubjektív jóllét.
A megállapítás, hogy a gazdasági növekedés nem szükségszerűen növeli boldogságérzetünket Easterlin paradoxonként (Easterlin, 1973) híresült el.
Más irányú kapcsolatra is rámutatnak kutatási adatok. Úgy tűnik, hogy a magasabb szubjektív jólléttel rendelkező vizsgálati személyek magasabb jövedelmet értek el kollégáikkal szemben, melyet olyan közvetítő tényezőkkel magyaráztak, mint a jobb teljesítmény, hatékonyabb problémamegoldás, illetve feletteseik is jobban értékelték a teljesítményüket.
Mivel magyarázhatjuk ezeket az eredményeket?
Szubjektív jóllétünkre hatást gyakorló tényezők
Szubjektív jóllétünk alapvetően egy szűk tartományon belül mozog (lásd: Cummins (2000) Homeostatic Theory of Subjective Well-being), melyet bizonyos személyiségjellemzőink egyénileg meghatároznak. Bizonyos külső és belső puffertényezők (pl.: optimizmus, kontrollhit, önértékelés) csökkentik a külső tényezők szubjektív jóllétre gyakorolt hatását. Az anyagi állapot azonban mint külső tényező hat a belső pufferekre, így az alacsony jövedelem negatívan, míg a kielégítő anyagi helyzet pozitívan hat a jövővel kapcsolatos várakozásainkra, a kontrollhitre illetve az önértékelésünkre. Ezáltal érzékenyíthet is minket a boldogtalanságot okozó egyéb külső helyzetekre. Az alacsony jövedelem továbbá negatívan hathat egyéb erőforrásaink elérhetőségére (pl.: szociális támasz a kapcsolattartás nehezítettsége miatt) is, így tovább csökkentve a szubjektív jóllétünket.Amennyiben anyagi állapotunk szükségleteinknek megfelelő, úgy szubjektív jóllétünkre a személyiségünk gyakorol jelentősebb hatást.
Alkalmazkodás
Brickman és mtsai (1978) mutatták ki először, hogy a megváltozott anyagi helyzetünkhöz viszonylag gyorsan alkalmazkodunk, így a pénzügyi helyzetünk javulása jutalmazó erejét hamar elveszíti.
Anyagi javaktól független tényezők
Másik magyarázat lehet rá, hogy az anyagi helyzettől független más tényezők (pl.: mély szociális kapcsolatok) erőteljesebb befolyást gyakorolnak szubjektív jóllétünkre. A túlzott anyagi javakra fordított figyelem azonban pont, hogy elvon minket a boldogságot eredményező tevékenységektől.
Kasser és Ryan Öndeterminációs elméletükben, mely az embereket mozgató célok, motivációk és azok következményeit vizsgálja, megkülönböztetnek extrinzik (pl.: hírnév, mások csodálata, jó megjelenés, anyagi siker) és intrinzik (pl.: személyes fejlődés, mély szociális kapcsolatok vágya) célokat. Úgy találták, hogy az anyagi jutalmakra való koncentrálás elvonja a belső értékekről a figyelmet, mely akadályozza az önmegvalósítás folyamatát. Kutatásukban az anyagiakat előtérbe helyező személyek magasabb depressziós és szorongásos szinttel, alacsonyabb önelfogadással és kapcsolódási vággyal rendelkeztek.
Az anyagiasság ördögi köre
Kasser könyvében egy komplex modellt vázol fel, mely segít számunkra megérteni a cirkuláris okságot a jelenségek között.
Modelljében abból indul ki, hogy életünkben jelen lehetnek bizonytalanságot okozó tényezők, mint például rossz családi hátterünk vagy rossz anyagi helyzetünk, esetleg valamilyen egészségügyi probléma. A média által közvetített kép, mely az anyagi javakra helyezi a hangsúlyt (pl.: gondoljunk csak az Instagramon magukat kifejezetten tehetősnek bemutató influencerekre, melyre már külön stratégiákat építettek ki), alapján kialakulhat bennünk az a kép, hogy az anyagi helyzetünk javulásával bizonytalanságérzetünk is csökkeni fog. Ennek következtében az anyagi helyzet növelését helyezzük elsődleges célunkká, melynek következtében leértékeljük kapcsolatainkat, illetve minden olyan tevékenységünket, melyek nem járnak anyagi haszonnal (ámde lehet, hogy önmegvalósításunk alapjai lennének). Mivel pont azokat a tényezőket hanyagoljuk el, melyek mint korábban felmerült a szubjektív jóllétünk forrásai, így magasabb szorongás és depressziószint alakulhat ki. Az ördögi kör újra beindul, a fokozott szorongás hatására a személy még jobban rákapcsol az anyagiak hajszolására, mely végeredményben egyre rosszabb mentális állapotot eredményezhet.
Összefoglalás
Az eredmények alapján elmondható, hogy az anyagi javak növekedése nem minden esetben eredményez magasabb boldogságszintet, a szociális kapcsolatok, illetve a tevékenységekbe való aktív bevonódás sokkal erősebb hatást gyakorol jóllétünkre. Az anyagi helyzet csökkenése azonban negatívan befolyásolja a szubjektív jóllétünket, már csak abból fakadóan is, hogy szubjektív jóllétünket támogató erőforrásaink csökkenésével járhat együtt és a túlélésért vívott harc kapacitásainkat is elvonhatja az önmegvalósítás folyamatától. Nemzetközi szinten pedig megemlítendő, hogy a jobb gazdasági helyzetben lévő országok (pl: demokratikusabb berendezkedés, egyéni és politikai szabadságjogok nagyobb tisztelete, magasabb nemek közötti egyenlőség, stb.) nem csak a pénzügyi helyzet tekintetében különböznek a kevésbé tehetős országoktól, melyek szintén befolyást gyakorolnak az ott élőkre.
A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban az anyagi javaink tényleges csökkenésével szembesülhetünk, mely akkor is hatást gyakorol szubjektív anyagi biztonságérzetünkre, ha valójában életmódunkat nem jelentősen befolyásoló mértékű. Ez pedig szubjektív jóllétünkre is negatív hatást gyakorolhat.
Látható, hogy az anyagi javakra fordított túlzott figyelem is pszichés állapotunkra kifejezetten negatív hatást gyakorolhat, sokkalta előnyösebb lenne mind társadalmi, mind egyéni szinten olyan értékek megvalósítására helyezni a hangsúlyt, mint a hála, humor, nyugodtság, segítségnyújtás, stb. A jelen helyzetben a szubjektív anyagi jóllét csökkenése miatt is érdemes ezekre az értékekre hangsúlyt helyeznünk.
Az említett értékek megvalósítására a pozitív pszichológia több technikát is ajánl, így például a hálanaplót, de több módszert én is ajánlok az alábbi kiadványból (Nagy és mtsai, 2022).
Források:
Brickman, P., Coates, D., Janoff-Bulman, R. (1978): Lottery winners and accident victims: is happiness relative? Journal of Personality and Social Psychology, 36: 917—927
Cummins, R. A. (2000): Personal income and subjective well-being: a review. Journal of Happiness Studies, 1: 133—158.
Easterlin, R.A. (1973). Does money buy happiness? Public Interest, 30: 3–10.
Kasser, T. (2005): Az anyagiasság súlyos ára. Ursus Libri, Budapest.
Kasser, T., Ryan, R. M. (1993): A dark side of the American dream: Correlates of financial success as a central life aspiration. Journal of Personality and Social Psychology, 65: 410— 422.
Keyes, C. L. M., Ryff, C. D. (2000): Subjective change and mental health: a self concept theory. Social Psychology Quarterly, 63: 264—279.
Nagy, S., Ádám, Sz., Mészáros, V. (2022): „A pénz nem boldogít…” vagy mégis? – avagy az anyagi helyzet változásának kapcsolata a boldogsággal.Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 23(2): 139–157.
Szondy, M. (2007): Anyagi helyzet és boldogság: kapcsolat individuális és nemzetközi szinten. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8 (4): 291—307.