A stressz fogalma

A stressz kifejezés mára a köznapi szóhasználatunk része lett. Rengeteg módszerrel, praktikával találkozhatunk a stresszkezelés témakörében, időnként azt a benyomást keltve, hogy a stressz egy olyan mumus, amitől minden áron meg kell szabadulnunk. Vajon ez tényleg így van? A kép azért ennél árnyaltabb.

Maga a stressz kifejezés mindenkinek mást takarhat, valamint maguk a stresszt keltő életesemények is egyéni eltéréseket mutathatnak. Azt leszögezhetjük, hogy mindenki találkozik stresszt előidéző helyzetekkel, illetve megélte már a stressz tüneteit. Egyéni eltérés viszont abban lehet, ahogyan a stressz hat ránk és ahogy megbirkózunk vele.

A stresszt leíró elméletek és modellek folyamatosan fejlődnek, árnyalódnak. A szervezetünkben létrejövő biológiai hatások feltárása és megismerése is folyamatos a tudományos életben. Nemrégiben jelent meg egy magyar kutatás, melyben új agyi folyamatokat térképeztek fel a tartós stresszhatás hátterében.

A jelen cikkben a stresszfogalom alapját, talán legtöbbet tárgyalt modelljét mutatom be.

Eredetileg a stressz kifejezést a hidak szakítószilárdságára használták. A latin strictus vagy szoros kifejezésből származik. Selye János magyar kutató vezette be az orvostudomány kifejezéstárába. A fogalom természetesen a későbbiekben sokat alakult, jelen pillanatban így nem beszélhetünk feltétlenül egy egységes fogalomrendszerről. Eredetileg úgy fogalmazta meg, hogy „a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre”. (Selye, 1976)

Selye a stresszt nem tekintette szükségszerűen rossznak. Úgy vélte nélkülözhetetlen az élet különböző káros hatásainak a leküzdésében, valamint a változó környezethez való alkalmazkodásban. Vegyünk például egy általános példát, amivel majdnem mindannyian találkozunk. Méghozzá a munkahelyünkön megélt stresszt, amely jelzésként szolgál, hogy valami nincs rendben, valamint mozgósít minket arra, hogy kezdjünk valamit a stressz kiváltó helyzettel. Lehetséges, hogy vagy a munkafolyamatokon, a szervezeten belül kellene változtatásokat eszközölni, de lehetséges, hogy új munka után kellene néznünk. Ha nem lenne ez a jelzés, honnan éreznénk, hogy probléma van?

Egy kis előzmény

Selye János épített Bernard és Cannon korábbi munkásságára, akik a homeosztázis fogalmát vezették be. Claude Bernard szerint az élet alapvető feltétele, hogy a belső milliőt csak szűk korlátok közötti változások jellemezzék (pl.: testhőmérséklet). Walter Cannon pedig az előbb említett jellemző megnevezésére a homeosztázis fogalmát vezette be. Selye pedig ezen a vonalon haladva elemezte azokat a helyzeteket, melyek ezt a belső egyensúlyi állapotot veszélyeztetik, valamint a megfelelő védekezés elmaradása esetén halálhoz vezetnének.

Általános adaptációs szindróma

Selye elmélete a fent említett nem specifikus hatás leírására szolgál.
Úgy vélte, hogy a szervezet válasza mindig azonos a sokféle terheléstől függetlenül, melynek ki van téve.

Elméletében három szakaszt határozott meg.

Riasztó reakció: csökken a szervezet ellenálló képessége, valamint létrejön egy riadókészültség.
Rezisztencia: a hosszútávú alkalmazkodást szolgáló reakciók jelennek meg. Ha a stresszt kiváltó tényezőhöz való alkalmazkodás lehetséges, akkor az ellenálló képességünk a normál szint fölé emelkedik.
Kimerülés: Abban az esetben, ha az alkalmazkodás nem történt meg következik be a harmadik szakasz, mely során a riadókészültség tünetei állandósulnak, kifáradás és kimerülés jellemzői figyelhetőek meg.

Azt a patológiás hatást, mely az elhúzódóan fennálló nagyon különböző környezeti behatásokra létrejön a szervezetünkben stresszszindrómának nevezte. A csecsemőmirigy visszafejlődését, a mellékvesék megnagyobbodását, valamint a gyomrot, bélrendszert érintő fekélyek megjelenését sorolhatjuk megfigyelései szerint a szervezetünk reakció közé.

Mint már korábban szó esett róla, a stressz a fizikai és pszichológiai fejlődésünk alapvető feltétele, Selye szerint valamennyi stresszre szükségünk van. Hiánya esetén ingerszegénység léphet fel, de a túlzott stressz pedig betegségek forrása lehet. Két fogalmat vezetett be a különbségtétel céljából:

eustressz: pozitív hatású, a fejlődést szolgálja
distressz: negatív hatású

Selye eredeti elmélete óta rengeteg újabb elképzelés született, bonyolódott, árnyalódott a kép a tudományos világban, azonban munkássága jelentős alapot szolgáltatott a későbbi eredményeknek.

A kép forrása: http://semmelweis.hu/szentagothailab/files/2017/09/Stressz-kurzus-2017-1-Toth-Zs.pdf